Meglehetősen régen írtam már, de mi lehetne a legmegfelelőbb pillanat az újabb jelentkezésre, mint a 6. injekciót megelőző órák. Eléggé közeledik a hajnali 3:50-es ébresztő időpontja, de egyelőre még nem tudok elaludni (22:37 van jelenleg). Majd igyekszem gyorsan sokat szunyálni :)
Ugyan nem jelentkeztem újabb bejegyzéssel, de az edzésekről olykor olykor posztoltam. Úgy érzem, hogy határozottan jól haladok az úton. Az új biciklin egyre otthonosabban érzem magam. Az energiám még mindig klasszisokkal magasabb szinten van, mint ami a kezelés előtti időszakban volt. Ha elfáradok, akkor sokkal rövidebb idő alatt regenerálódom. Természetesen vannak gyengébb napjaim is, de kinek nincsenek?
Annyi biztos, hogy meg kell találnom az aranyközép utat, mert 1-1 edzés alatt képes vagyok kicsit túlhajtani magam. Szerencsére nem drasztikusan, hisz van 35 év tapasztalat ez ügyben, hogy nálam az nem vezet jóra, viszont most, hogy van szufla, meg kell tanulnom visszafogni magam. Eddig nem tudtam elképzelni, hogy a testmozgás rabjává tudok válni, de rendeznem kell fejben, hogy kell hagynom pihenni is a szervezetemet és kellenek pihi napok is.
Sokan kérdezitek nap mint nap, hogy hol tartok? Mi a következő lépés? Mikor várható nagyobb változás?
Nos a helyzet az, hogy minden apró változás számomra hatalmas. Leéltem 35 évet abban a tudatban, hogy csak lejtő volt előttem. Ismerve az SMA "kedves" tulajdonságait, az is nagy szó, ha nincs változás. Ehelyett most ott tartok, hogy a "nincs változás" helyett a pozitív mérleg van porondon.
Az utóbbi időszak masszívabb edzéseinek köszönhetően például szépen beállt a vérnyomásom, amivel az elmúlt években volt némi gondom. Ritka volt, hogy a / értékem 100 alatt volt. Nem okozott panaszt, de nyilván nem jó.
Néhány hete az éves alkalmassági vizsgálatnál is produkáltam egy eléggé kiakasztó értéket, így az üzemorvos kérte, hogy mérjem a vérnyomást napi 5 alkalommal és 1-1,5 hét adatát vigyem vissza Neki. Nagy meglepetésemre olyan értékeket produkáltam, hogy magam is meglepődtem rajta. (a képen egy ma reggeli mérés eredménye)
Szinte tökéletes lettem :) Najó, nem én... Csak a vérnyomásom.
Holnap igyekszem jó kapcsolatban lenni a tűvel, hogy hamar túl legyek a beavatkozáson :) Erről jut eszembe, hogy szoktátok kérdezni, hogy hogy viselem ezt a nem túl baráti beadási módot? Valóban drasztikusnak tűnhet ez a gerincbe adott injekció dolog, de számomra nem kérdés, hogy vállalok-e némi kellemetlenséget azért cserébe, hogy fejlődhessek. Higgyétek el ez közel sem annyira gáz, mint amilyennek tűnik. Célzottan oda kapom a hatóanyagot ahova szükség van rá. Vannak törekvések a humánusabb módszerekre (már jelenleg is van szájon át szedhető alternatíva), de személy szerint én maradnék ennél a verziónál. Nem ismerem a teljes hatásmechanizmust, de a józan paraszti ész azt mondatja velem, hogy a célzottan beadott és a szájon át bevett és valahogy felszívódó dolog között lehet különbség. Simán lehet, hogy nincs igazam. Ez csak az én nézőpontom és véleményem ezzel kapcsolatban.
Hihetetlen, hogy már lassan egy éve kezdődött ez az utazás. Szó szerint repül az idő. Természetesen itt nem állok meg. Halatok tovább az úton és igyekszem minél többet megmutatni Nektek belőle.
Nem tudok elég hálás lenni, hogy velem tartotok és bíztattok! Folyamatosan tudatjátok velem, hogy követitek az utamat, ami nagyon sokat jelent. Remélem, hogy valami kis pozitív hatással vagyok néhány ember életére. Igyekszem egy kis rendszerességet ütemezni az irományaimba és sűrűbben jelentkezni.
Viszont most muszáj befejeznem, mert a telefon nem lesz velem jófej és hamarosan kíméletlenül a fülembe sikít :)
Comments