Egy hónap... Ennyi telt el az utolsó töltő dózis óta.
Sokan kérdezitek nap mint nap, hogy hogy vagyok? Erre a legjobb válasz a kedvenc agykontrollos mondatom: Minden nappal egyre jobban és jobban vagyok!! És ez így vagy! Ahogy telik az idő egyre felszabadultabb vagyok. Végre újra van mozgás az életemben. Az elmúlt egy hónapban végre elkezdtem újra lejárni a műhelybe szerelni, rendet rakni az asztalomon, átpakolni. Hétvégén reggeltől estig a repülőn dolgoztam. Úgy terveztem, hogy késő délután lövöldézünk egy jót Johnnyval, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy hipp-hopp beesteledett. Nem mondom, hogy nem fáradok el, viszont örömmel gondolok vissza a fáradtságra. Nem úgy, ahogy azt korábban tettem.
Az állítógépnek köszönhetően újra megtapasztaltam, hogy milyen érzés felállni. El sem tudom mondani milyen érzés volt újra látni a nappalit egy teljesen más szemszögből... Felemelő érzés volt (szó szerint is) ebből az új szemszögből bemenni a szobába, végig az előszobán keresztül, ugyani a gép sajátossága, hogy miközben álldogálok, még tologatható is vagyok 😃 Régi emlékek százai cikáztak a fejemben miközben önfeledt zokogásban törtünk ki Zsuzskával. És mindez csak a kezdet. Egy hatalmas csoda kezdete, amiről nem csak álmodozunk, hanem együtt megéljük minden pillanatát. Történt a napokban valami amit büszkén osztok meg Veled. Augusztus közepe felé csörgött a telefonom, és egy kedves ismerősöm felkért, hogy tartsak egy afféle motivációs előadást iskolás gyerkőcöknek, mert véleménye szerint az éppen aktuális témájukba bele illik a személyiségem és a gondolkodásmódom. A suli kezdés 2 napos "bemelegítéssel" indult a gyerekeknek, aminek a témája a hétköznapi csodákkal kapcsolatos volt.
Nem tudtam mire számítsak, hiszen még sosem beszéltem emberek előtt így. Illetve ha beszéltem is, akkor volt konkrét téma amiről beszélnem kellett, ellentétben a mostani helyzettel. Most magamról kellett beszélnem és megosztanom a felsős gyerekekkel olyan dolgokat amikből építkezhetnek a jövőben. Próbáltam apró de annál értékesebb dolgokra rávilágítani, amit talán ők még észre sem vesznek. Persze nem csak ők, hanem az emberek többsége sem.
Egy kérdéssel kapcsolatban felhoztam egy példát az hét elejéről, amikor ebéd közben arra lettem figyelmes, hogy Zsuzska előkapja a telefonját és fotóz... Az ebédre összekészített zöldségek közt volt egy paradicsom aminek a magjai egy hatalmas mosolyt rajzoltak ki 😁 Pici apróság, amit lehet, hogy sokan észre sem vettek volna, de mi még napokkal később is emlegetjük és ugyan úgy mosolygunk mint akkor. Mindezt egy paradicsom miatt.
Ezek azok az apró "csodák" amiket észre kellene vennünk. Amik kizökkenthetnek 1-1 pillanatra a szürke hétköznapokból.
Hálás vagyok és hatalmas köszönet Juditnak, hogy eszébe jutottam és méltónak tartott arra, hogy beszélhetek a gyerekek előtt. Csodálatos érzés volt átélni egy ilyen dolgot is.
Javaslom, hogy Te is keresd a napi mosolyparadicsomokat 😀
Köszönöm, hogy továbbra is itt vagy!!! 😊
Comments